73 milliós osztalékot vett fel a Schadl-Völner-ügy korrupt végrehajtója, miután 2,5 millió forintra csökkentették a büntetését

Kattints a hírhez tartozó címkékre:

Olcsón megúszta a korrupt végrehajtó a Schadl-ügyben: osztalékként 73 milliót vett ki, miközben bírsága csak 2,5 millió forint volt

Az utóbbi évek egyik legsúlyosabb korrupciós büntetőpere, a Völner-Schadl ügy kapcsán újabb megdöbbentő részletek láttak napvilágot. A 24.hu friss jelentése szerint az egyik érintett bírósági végrehajtó, aki bűnösségét elismerte, mindössze 2,5 millió forintos bírságot kapott, miközben 73 millió forint osztalékot vett ki az irodájából ugyanebben az időszakban.

A Völner-Schadl ügy háttere

A februárban lezárult első bírósági szakaszban a Fővárosi Ítélőtábla ítéletet hozott több vádlottal kapcsolatban, akik bűnösnek vallották magukat a Schadl György és Völner Pál nevével fémjelzett korrupciós ügyben. Schadl, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar korábbi elnöke, állítólag jelentős összegeket kért bírósági végrehajtóktól, hogy biztosítsa kinevezésüket. Többen közülük akár százmilliós összegeket is átutaltak neki. Az ügy összesen 22 vádlottat érintett, akik közül tízen, köztük hat bírósági végrehajtó, elismerték bűnösségüket.

A mérsékelt bírság és az osztalék ellentmondása

A bűnösségüket elismerő végrehajtók sikeresen fellebbeztek, hogy mérsékeljék eredetileg kiszabott büntetésüket. Az egyik vádlott, akinek bírsága mindössze 2,5 millió forintra csökkent, később pénzügyi beszámolójában bevallotta, hogy 73 millió forint osztalékot vett ki az irodájából, röviddel azután, hogy a bíróság a vagyonára hivatkozva felezte a büntetést.

Ez különösen visszatetsző annak fényében, hogy a bíróság az elítéltek "átlagos jövedelmi viszonyaira" hivatkozva csökkentette a pénzbírságokat. A bírói döntés azon az indokláson alapult, hogy az érintettek nem élnek jobban az átlagos magyar polgároknál, ezért az eredeti bírságok túlzónak bizonyultak volna.

A bíróság válasza

A 24.hu megkereste a Fővárosi Ítélőtáblát, hogy a 73 millió forintos osztalék fényében indokoltnak tartják-e a mérsékelt bírságot. Az Ítélőtábla válaszában kifejtette, hogy a döntések a vádlottak személyes nyilatkozataira épültek, és a bírói gyakorlatban a terheltek jövedelmi helyzetének részletes vizsgálatára ritkán kerül sor.

Az ügy erkölcsi és jogi kérdései

Ez az eset nemcsak jogi, hanem erkölcsi kérdéseket is felvet. Az átlagjövedelemre hivatkozva mérsékelt bírságok, miközben az érintett végrehajtók jelentős vagyonokat kezelnek és vesznek ki a saját cégeikből, súlyos kérdéseket vetnek fel a bírói ítélkezés következetességével kapcsolatban. A nyilvánosság számára ez az ügy a korrupciós esetek igazságtételének hatékonyságát is megkérdőjelezheti, különösen, ha a szankciók nem tükrözik a valós vagyoni helyzetet.

Az, hogy egy korrupciós ügyben érintett végrehajtó ilyen jelentős összeget vehetett ki a cégeiből, miközben bírsága mindössze töredéke volt ennek, újabb példája annak, hogyan torzulhat az igazságszolgáltatás, ha a büntetések aránytalannak tűnnek a bűncselekmények mértékéhez képest.

Összegzés

Az ügy rámutat a magyarországi korrupciós ügyek körüli jogi és erkölcsi ellentmondásokra. A Schadl-ügy, és annak nyolcadrendű vádlottjának esete ismételten felveti a kérdést: vajon a kiszabott büntetések megfelelőek-e az elkövetett bűncselekmények súlyához mérten, és a jogrendszer képes-e hatékonyan kezelni a korrupciós eseteket? Az érintett végrehajtó hallgatása és az ítélkezésben megjelenő ellentmondások csak tovább növelik a nyilvánosság aggályait.