NE!

A német köztévé nem kímélte Orbán rendszerét - nemzetközi botrány

A Deutsche Welle riportja után itt a német köztévé vizsgadarabja. A ZDF múlt szerdai nagy Magyarország-riportjából megtudhatja, miként gyártson Jobbik-kampányvideónak is gyenge tartalmat, s hogyan beszéljen magabiztosan arról, amihez nem ért. Körömi nyomornegyed, Orbán oligarchái és Iványi Gábor világmegfejtése a Mandiner összefoglalójában.

„A demokrácia és a jogállam Magyarországon is veszélyben van” – köt át cizellált, a nyugati sajtóból jól ismert értékítélet-mentes, közszolgálati stílusban Antje Pieper, a német köztévé kettes számú adója, a ZDF auslandsjournal (Külföld-magazin) című műsorának moderátora Navalnij börtönéről a körömi cigánytelepre, riportfilmjükre, amely a magyarországi mélyszegénységről szól – számol be a riportról a Mandiner.

Pieper az elején a biztonság kedvéért kommentálja is a friss híreket, és miután „kereszténydemokrata frakciónak” nevezi az Európai Néppártot, megjegyzi, a Fidesz „még azelőtt lelép, hogy kidobnák”. Ezután a xenofóbia legkisebb árnyától is mentesen odaveti, hogy„sok magyar és maga Orbán is profitált az EU-s támogatásokból”, majd a súgógépről felmondja a kötelezőt: „A demokratikus értékeket semmibe veszik, az igazságszolgáltatást és a médiát elnyomják, a korrupció és a belterjesség pedig megakadályozza, hogy a pénz minden magyarhoz elérjen.” Csapó.

Német drón, borsodi szegények

A kiegyensúlyozottnak szánt felhang után kezdetét veszi maga a riport, amely szívszorító drónfelvételekhez társít cáfolhatatlan igazságokat. „A nyomor Magyarországon a puszta szélén hever” – narrálja a narratívát a narrátor, a zenetudomány-amerikanisztika szakos bölcsészdiplomával rendelkező, így kelet-európai tudósítónak nyilván kiemelten alkalmas Wolf-Christian Ulrich, miközben a nagykép borús időben, szitáló hóban, szürkületben rögzített drónfelvételeket mutat a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Köröm három utcányi cigánytelepéről. Szigorúan csak a három legkeletibb, lepukkant dűlőútról, a Dankó Pista, az Ady Endre és a Széchenyi utcákról, az ezernégyszáz lelkes Köröm teljesen civilizált, a József Attila utcától nyugatra eső része nem látszik.

Az ipari disztópiák képi és zenei világából egy szürke Opel Zafirához pottyanunk le, ahol Kiss Anikó, egy karitatív szervezet segítője visz gyógyszert és élelmiszert a Horváth családnak. Málló vakolatdarabkák és porladó ajtókeretek között megtudjuk a családanyától, Gabitól, hogy tizenkilencen élnek négy szobában, „mindenből hiány van, és mindenki csak egy euró szociális segélyt kap naponta” – bár a „Tanganyika bizonyos részein kevesebb, mint napi húsz centből tengődnek az emberek” stílusú, tökéletesen homályos megfogalmazásból nem derül ki, mégis miféle szociális segélyt osztanak Magyarországon, amiből gyerek és aggastyán egyaránt napi egy eurót kap.„Mi van a hűtőtökben? Semmi, Anikó, üres” – hívja fel a figyelmet a kenyérgondra a teljesen spontán párbeszéd, majd a mocskos, le se sepert gáztűzhelyen álló, lepattogzott, undorító zománcedényre zoomolva megtudjuk, „az egész család ebből az edényből táplálkozik”. Továbbá hogy nincs fa, így szivacsokkal és cipőkkel fűtenek azok, akik eddig nem fagytak meg a hidegben.Egy kenyér, egy alma, egy narrátor

De valójában kit érdekel a körömi szegények sorsa, ha Orbánról is lehet beszélni – pár snitt után már robogunk is egy miniszterelnöki évértékelőre, miután értesültünk róla, hogy „a körömi szegénység nem egészen illik a gazdaságilag sikeres Magyarország narratívájába, amit Orbán Viktor kormányfő szívesen közvetít”. (Hogy a minden egészséges gazdaságra jellemző GDP-növekedéssel miért összeférhetetlenek a szintén minden országban megtalálható nyomortelepek, az nem kerül részletezésre.)

Átlagos magyar autók, egy szemre rozsdamentes fehér egyes Focus és egy kis Chevy Aveo között vadonatúj ruhákban kígyózó embercsoportokat láthatunk, miközben Ulrich tudtunkra adja: „Magyarországon délben ezrek állnak sort egy darabka kenyérért és egy almáért. Orbán ebédjének hívják ezt”. Hogy az ingyenes iskolai étkeztetésre vagy az önkormányzat közkonyhájára gondolnak-e, az nem derül ki. „Őket a turizmus érdekli, abba teszik a pénzt, a mélyszegénységet nem akarják látni” – panaszolja Kiss Anikó segítő hangja fölé keverve a narrátor németül, Kiss Anikó pedigvalami nyomokban hasonlót mond magyarul, de azt nem hallani.

„És tényleg: a szép Budapesztet sok pénzből még szebbé tették. A szegényeknek ebből semmilyük nincs – ezen csak Orbán Viktor barátai kerestek, építési vállalkozók és oligarchák” – áll elő a farbával és egy nagyon markáns sz-szel Budapest közepén Ulrich, akinek épp csak egy zsák krumpli hiányzik a kezéből ahhoz, hogy Jakab Péter legyen. De szerencsére ő független újságíró, nem elfogult politikus.