Bizonyos progesztogén hormongyógyszerek hosszan tartó alkalmazása összefüggésbe hozható az agydaganat egyik fajtája, a meningeoma intracranialis kialakulásának fokozott kockázatával – derül ki a The BMJ szaklapban közzétett francia tanulmányból. A publikáló kutatók szerint ez a tanulmány az első, amely felméri a nők milliói által világszerte használt progesztogénekkel kapcsolatos ilyen kockázatokat, és azt mondják: sürgősen további vizsgálatokra van szükség ezek jobb megértéséhez.
Az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény szerint a progesztogének hasonlóak a természetes progeszteron hormonhoz, és széles körben alkalmazzák olyan nőgyógyászati betegségek kezelésénél, mint az endometriózis és a policisztás petefészek szindróma, valamint fellelhető a menopauzára adott hormonterápiában és egyes fogamzásgátlókban is.
A meningiómák többnyire jóindulatú daganatok az agyhártyán és a gerincvelőt borító szövetrétegekben. Azt már tudjuk, hogy a kialakulásának kockázatát növelik az olyan tényezők, mint a kor, a női nem és a három nagy dózisú progesztogén (nomegesztrol-, klórmadinon- és ciproteron-acetát) fogyasztásának kockázata is már ismert. De sok más progesztogén is létezik, amelyeknél a meningioma kockázatát még nem becsülték meg. A kutatás erre igyekszik új információkat szolgáltatni.
A szakértők azt vizsgálták, hogy nyolc különböző progesztogén mennyire növeli meg a műtétet igénylő agyhártyadaganat kialakulási esélyét. A vizsgált progesztogének közé tartozott a progeszteron, hidroxiprogeszteron, didrogeszteron, medrogeszton, medroxiprogeszteron-acetát, promegeszton, dienogeszt és a levonorgesztrel méhen belüli rendszer. Mindegyik progesztogén esetében a vizsgált felhasználást legalább egy felírásként határozták meg a kórházi felvételt megelőző évben, vagy 3-5 éven belül a levonorgesztrel méhen belüli rendszerei esetében.
A torzítás minimalizálása érdekében azt is feljegyezték, ha a kórházi kezelés előtti 3 évben valamelyik beteg kapott nagyobb dózist abból a három ismert progesztogénből, amelynél már ismert, hogy megnöveli az agyhártyadaganat kialakulásának esélyét.
Más, potenciálisan befolyásoló tényezők figyelembe vétele után az eredmények azt mutatták, hogy a medrogeszton hosszan tartó (egy év, vagy annál további) használatával a műtétet igénylő agyhártyadaganat kialakulásának esélye 4,1-szeresére nőtt. A medroxiprogeszteron-acetát-injekció hosszan tartó alkalmazása 5,6-szoros, a promegesztoné pedig 2,7-szeres kockázattal járt.
Az eredmények azt is mutatták, hogy a progesztogének egy évnél rövidebb alkalmazása nem járt jelentős kockázatnövekedéssel.
A kutatás alapján úgy tűnik, hogy a progeszteron, a didrogeszteron vagy a széles körben használt hormonális méhen belüli rendszerek esetében nem volt magasabb az agyhártyadaganat kockázata. A dienogesztről vagy a hidroxiprogeszteronról nem lehetett következtetéseket levonni, mivel a vizsgált mintából túl kevesen használtak ilyen hatóanyagú szereket.
A kutatók kijelentették, hogy ezek alapján nem lehet ok-okozati összefüggést felállítani, arra azonban jó a kutatás, hogy irányt mutasson, merre érdemes tovább vizsgálódni. Főleg annak tudatában, hogy a medroxiprogeszteron-acetátot a becslések szerint 74 millió nő használja születésszabályozásra világszerte. Azt is elmondták, hogy a kutatás limitációi közé tartozott az, hogy a genetikai hajlamot és a nagy dózisú sugárzásnak való kitettséget sem tudták vizsgálni, amelyek mind hajlamosíthatnak az agyhártyadaganat kialakulására.
|
