Április közepén a szaúdi hatóságok jelentős mennyiségű kábítószert foglaltak le egy Libanonból érkező hajón.
A gránátalma-szállítmányban 5,3 millió Captagon tabletta volt, egy olyan amfetaminszármazék, amely széles körben elterjedt a Közel-Keleten és számottevő szerepe volt a szíriai háború brutalitásában.
A dzsiddai kikötőben lefoglalt rakomány adta meg a végső lökést a szaúdi hatóságoknak, hogy felfüggesszék a libanoni gyümölcs- és zöldségimportot. Az elmúlt hat évben ugyanis több mint 600 millió drogtablettát foglaltak le a Libanonból érkező élelmiszer-rakományokban.
A szaúdi drogfogással nagyjából egyidőben Görögországban is jelentős mennyiségű, szintén Libanonból származó kábítószert foglaltak le. Több mint négy tonna kannabiszt találtak élelmiszeripari gépek közé rejtve egy Libanonból (Magyarországon keresztül) Szlovákiába tartó szállítmányban.
Ahogy a fenti két példa felvillantja, a hétmilliós lakosú, területileg nagyjából két magyar megyényi Libanon világszinten is jelentős drogpiaci szereplő. Az ENSZ szerint Libanon a harmadik legnagyobb marihuánatermesztő a világon (Afganisztán és Marokkó után), a szintetikus drogok mellett a heroin-előállítás is jelentős, és a kábítószer-fogyasztás is egyre elterjedtebb.
A libanoni kábítószerpiac meghatározó szereplője a Hezbollah nevű szervezet, amelyet az USA és számos nyugat-európai ország terrorista szervezetnek könyvel el. Az Irán által támogatott Hezbollah jóval több egy szokványos paramilitáris szervezetnél. Amellett, hogy katonai szárnya erősebb a libanoni hadseregnél, számos állami feladatot lát el a gyenge központi hatalom helyett. Állam az államban: iskolákat, kórházakat üzemeltet, szemetet gyűjt vagy például szociális hálózatot működtet. Kikötőket, határszakaszokat ellenőriz, befolyása van a repülőtér irányításában.
Részben erre az infrastruktúrára építve a Hezbollah hatalmas összegekre tesz szert drogkereskedelemből. Csak a cikk elején említett Captagon csempészete éves szinten több milliárd dolláros bevételt jelenthet. A Washington Post cikke alapján számos közel-keleti és dél-európai drogfogás is köthető a Hezbollahhoz. Több latin-amerikai drogkartellel is kapcsolatban állnak, amelyek részben a Hezbollah hálózatán keresztül juttatják el árujukat Európába, a libanoni szervezet a drogpénzek tisztára mosásában is részt vesz.
A magyar külügyminiszter barátja
A Hezbollah egyik legfontosabb szövetségese egy libanoni keresztény párt, amelynek vezetője Gebran Bassil. Ő a jelenlegi elnök, a 87 éves Michel Aoun veje, és széles körben úgy tartják, hogy valójában Bassil áll idős apósa döntései mögött, és szívesen lenne utódja az elnöki pozícióban. Lehetőségeit azonban korlátozza, hogy tavaly felkerült az USA szankciós listájára, “hírhedt korruptságára” hivatkozva.
Pár hónappal később, idén tavasszal felmerült, hogy az USA után az Európai Unió is szankciókat vezet be Bassil ellen. Ezt leginkább a térségben egykori gyarmatosítóként különösen aktív Franciaország szeretné elérni, azonban jelen állás szerint valószínűtlen az egységes uniós kiállás a libanoni politikus ellen. Bár nem egyértelmű, hogy a különböző tagállamok hogyan viszonyulnak a szankciókhoz, az biztosra vehető, hogy Magyarország megvétózná a közös fellépést.
Ahogy Szijjártó Péter is beszámolt róla, az uniós külügyminiszterek április közepén tárgyaltak az esetleges szankciókról libanoni politikai vezetőkkel szemben. Mivel ez egy videós ülés volt, formális döntés nem is születhetett volna. Mindenesetre az egyeztetés után egy héttel, múlt hétfőn Szijjártó egy napra Libanonba utazott, ahol személyesen találkozott Bassillal.
Közös sajtótájékoztatót is tartottak, ahol többször is barátként hivatkoztak egymásra. Bassil miniszterként több alkalommal járt Magyarországon, ahol Szijjártó mellett Orbán Viktorral is többször találkozott, és Szijjártó is többször járt Libanonban. A Külgazdasági és Külügyminisztérium által korábban kiadott lista alapján Szijjártó az Európán kívüli politikusok közül Bassillal találkozott az egyik legtöbbször (2014 és 2017 között ötször).
Gebran Bassil barátommal hosszú évekig szolgáltunk együtt külügyminiszterként, ő vezeti a legnagyobb keresztény pártot... Közzétette: Szijjártó Péter – 2021. április 26., hétfő
A magyar kormány közlése alapján Szijjártóval együtt húsz lélegeztetőgép és 20 ezer maszk is érkezett Libanonba, emellett további 2 millió dollárral (600 millió forinttal) támogatja Magyarország a libanoni keresztény templomok felújítását. Ugyanakkor nem elsősorban ezek miatt utazott Bejrútba, hanem a Bassil melletti kiállásért. Legalábbis a libanoni politikus azzal kezdte a sajtótájékoztatót, hogy Szijjártó kezdeményezte a találkozót, hogy kifejezhesse támogatását feléjük, miután az előző héten az uniós külügyminiszterek között téma volt Libanon.
Bassil egy-két mondatot leszámítva szót sem ejtett a Szijjártó által hozott védőeszközökről, lényegében csak az esetleges szankciók ellen érvelt. Mondanivalójának lényege az volt, hogy a libanoni politikai elit szankcionálása a radikális mozgalmak megerősödéséhez vezetne, ami felerősítené a migrációt és így destabilizálná Európát. Bassil azt is mondta, hogy a szíriai menekültek érkezésére is figyelmeztették az európai országokat, de egyedül Magyarország vette őket komolyan.
Szijjártó azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy azért utazott Libanonba, mert “minden ilyen ügyben a közvetlen információáramlást részesíti előnyben, elfogult vélemények helyett a kiegyensúlyozott, valóságra alapuló párbeszédet”. Szerinte stabil országhoz szilárd kormányra van szükség, de ennek a létrehozását libanoni belügynek tartják.
Szijjártó szerint ezért minden külső nyomásgyakorlási kísérletet elutasítanak, főleg az olyanokat, amelyek egy konkrét politikai mozgalom vagy egy vallási közösséget képviselő párt ellen irányulnak. A külügyminiszter azt is mondta, hogy az EU csak minden tagállam egyetértésével szabhatna ki szankciót, és Szijjártó egyértelművé tette, hogy soha semmilyen szankciót nem szavaznának meg a libanoni párt és vezetői ellen (Magyarország januárban az orosz tüntetések elleni egységes kiállást vétózta meg, áprilisban pedig a Kína elleni fellépést).
Kisajátították az államot
Számos arab médium cikkezett arról, hogy a Hezbollah lényegében a saját legitimációjára használja a Bassil által vezetett keresztény pártot, az FPM-et. A 2005-ben megalapított párt egy évvel később kötött szövetséget a Hezbollahhal, amely mindkét szervezetet megerősítette. A keresztény párt támogatása elfogadottabbá tette a Hezbollahot, amely Bassilék hozzájárulásával a libanoni állam kisajátításába kezdett. Az FPM pedig Bassil vezetésével fokozatosan kialakított egy állami szerveket behálózó klientúrát.
Bassil rendszeresen nyíltan kiáll a Hezbollah mellett, 2016-ban pedig a Hezbollah támogatásával elnökké választották az apósát. Bassil több miniszteri pozíciót is vállalt a korábbi kormányokban, de az elmúlt 1-2 évben jelentősen csökkent a renoméja. Részben amiatt, mert még a Donald Trump által vezetett adminisztráció is tiltólistára tette a politikust.
Az amerikai kormány az úgynevezett Magnitsky Act alapján megtilthatja az emberi jogokat megsértő vagy korrupt külföldi hivatalnokok belépését az Egyesült Államokba. Erre a tiltólistára került fel Bassil, többek között Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró feltételezett gyilkosai vagy a brutális csecsen vezető, Ramzan Kadirov mellé.
Az indoklás szerint Bassil a rendszerszintű libanoni korrupció egyik szimbolikus szereplője, aki a barátait nevezi ki politikai pozíciókba, és állami forrásokat játszik át a hozzá közel álló magáncégeknek. Mike Pompeo, a Trump kormány külügyminisztere azt állította Bassilról, hogy “kormányzati pályafutása során hírhedten korrupttá vált”.
Bassil már ezt megelőzően sem számított népszerűnek a hazájában. A gazdasági nehézségek és a korrupció miatt 2019 óta rendszeresek a tüntetések Libanonban, amelyeknek egyik fő célpontja Bassil. A gazdasági helyzet közben folyamatosan romlik: az infláció lassan egy éve meghaladja a 100 százalékot és a lakosság fele a szegénységi küszöb alatt él. Az ország kiszolgáltatottságát jól mutatja, hogy a cikk elején említett szaúdi agrárexport-tilalom a már eddig is nehéz helyzetben lévő földműveseket sújtja, ugyanis a libanoni mezőgazdasági export közel negyede ment Szaúd-Arábiába.
Az egyre kilátástalanabb gazdasági helyzet mellett hónapok óta nem tudnak felállítani egy új kormányt, és ezért a tüntetők mellett európai politikusok is részben Bassilt hibáztatják. Franciaország emiatt döntött úgy tavasszal, hogy szankciókkal próbál rábírni libanoni vezetőket – köztük meg nem erősített hírek szerint Bassilt is -, hogy vessenek véget a politikai káosznak.
Fenntartjuk magunknak a jogot, hogy további intézkedéseket vezessünk be azokkal szemben, akik megakadályozzák a válságból való kilábalást, és lépéseket is fogunk tenni a nemzetközi szövetségeseinkkel közösen
– nyilatkozta Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter áprilisban.
Ahogy láttuk azonban, a közös uniós kiállás várhatóan nem fog megvalósulni, így Franciaország azon is elkezdett dolgozni, hogy egyedül lépjen fel az érintett libanoni vezetők ellen. Közben Bassil is igyekszik tágítani a mozgásterét: április elején ő utazott Franciaországba, hogy elejét vegye a szankcióknak, pár napja pedig Moszkvába ment, ahol többek között Szergej Lavrov külügyminiszterrel találkozott.
Mozgástere tágítását szolgálhatta a Szijjártóval való találkozás is, és úgy tűnik, nem is kell aggódnia attól, hogy az EU szankciókat vezetne be ellene. Az viszont nem teljesen világos, hogy Szijjártó miért kezdeményezte ezt a találkozót, és Magyarországnak miért lehet érdeke ismét szembemenni egy esetleges uniós többséggel, ezúttal egy részben drogforgalmazásból élő félkatonai szervezet politikai szövetségese érdekében (erről a minisztériumot is megkérdeztem, de nem válaszoltak).
A mostani magyar álláspont nem is igazán illeszkedik az eddigi irányvonalhoz. Szijjártó kinevezése óta hangoztatja, hogy a fő magyar külpolitikai irányvonal a pénzközpontú pragmatizmus, ennek megfelelően aktívan keresi a kapcsolatot közép-ázsiai diktatúrákkal vagy a éppen a polgármesterként embereket ölő Fülöp-szigeteki elnökkel.
Míg sok más országnál fel sem merül hasonló szempont, a Libanonnal való kapcsolatunkat mégis egyértelműen értékválasztásra, vallási alapra helyezi Szijjártó. Olyannyira, hogy a kereszténységre hivatkozva érvel amellett, hogy soha nem szavazna meg semmilyen szankciót egy “hírhedten korrupt” vezető ellen sem, akinek amúgy nincs is kormányzati pozíciója.
|
